Szűcs Miklós szakmai önéletrajza - Budapesti Kamaraszínház

A Budapesti Kamaraszínház
Emlékoldala
Tartalomhoz ugrás
                                         
Szakmai önéletrajz
1945.október 7-én születtem Székesfehérvárott értelmiségi családban. Sajnos, szüleim már nem élnek, egy leány testvérem van, aki a Magyar Állami Operaház magántáncosa volt. Jelenleg Olaszországban él. Első házasságomból két nagy lányom van. 35 éve boldog házasságban élek jelenlegi feleségemmel.

1964-ben érettségiztem a Toldy Ferenc gimnáziumban. Ezt követően tizenegy hónapig katonai szolgálatot teljesítettem, mint előfelvett egyetemista. 1970-ben sikeres államvizsgát tettem az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakon. Az egyetemen színházelméleti, színházesztétikai, valamint a magyar avantgard drámai színház történetével foglalkozó szemináriumokra jártam. Szakdolgozatomat Németh László társadalmi drámáiból írtam. 1970. nyarától a Hírlapkiadó Vállalatnál előbb újságíró gyakornok,  majd újságíró lettem. 1970-73. között a MUOSZ. Újságíró Iskoláját végeztem és 1973 júliusában kaptam meg újságírói diplomámat. 1970 és 1980. között rendszeresen jelentek meg színikritikáim, színházi tárgyú cikkeim, recenzióim elsősorban  a Színház c. folyóiratban.

1972.decembere óta dolgoztam a Magyar Színházművészeti Szövetségben. Előbb munkatársként, majd 1979-től 1990.júliusáig  a Szövetség választott ügyvezető titkára voltam. Évekig együtt dolgoztam Sulyok Mária és Kállai Ferenc elnökökkel, valamint Kazimir Károly és Vámos László főtitkárokkal. Abban az időben a szövetségben pezsgő élet folyt. 8 európai országgal voltak cserenapjaink. Évi több mint 300 napra fogadtunk és küldtünk színházi embereket tanulmányutakra. Vámos Lászlóval mi ketten hoztuk létre az Országos Színházi Találkozókat. Egyik évben Budapesten  a következőben egyik vidéki színházunkban gyűjtöttük össze az évad legjobb előadásait. Ebben az időben alakult meg a Szövetségen belül pld. a Színikritikus tagozat. Ankétokat szerveztünk egy-egy érdekesebb előadásról kritikusok és rendezők részvételével. Működésem ideje alatt hoztunk létre különböző díjakat: igy a Kritikusok díját, a Bálint Lajos, vagy az Aase díjat.

A Budapesti Kamaraszínház a Népszínház jogutódjaként jött létre 1990-ben. A rendszerváltás után az első pályázatot még a Népszínházra írták ki.  A kuratórium egyhangúlag az én csapatomat javasolta kinevezni. Először a Józsefvárosban játszottunk. Ezt a játszóhelyünket 1998-ban elcseréltük a Tivolira. Közben megvásároltuk, átalakítottuk és kialakítottunk két stúdiót. Elsőként Magyarországon szponzori pénzekből létrehoztuk két korszerű légkondicionált stúdiót. (Ericsson-, Shure) Három játszóhelyén a színház szezononként több mint 600 előadást tartott. Szinte az első perctől kezdve a színház sikert-sikerre halmozott. A közönség a hazai és a nemzetközi szakma és a kritika igen nagyra értékelte munkánkat. Az első periódust követően Ruszt József lett a színház főrendezője. Az Ő művészi munkája és rendezései határozták meg a 90-es éveket. Ezt követően Alföldi Róbert 7 sikeres rendezése következett, ezt egy Tordy Géza korszak, majd Sopsits Árpád jelentős rendezései követték. Nagysikerű előadásokat rendezett színházunkban Csiszár Imre, Valló Péter, Almási-Tóth András és még sokan mások.  Színházunk bezárásáig 228 bemutatót tartottunk.  Összesen 90 rendező fordult meg nálunk. 65 magyar darabot mutattunk be, amelyből 34 ősbemutató volt. Bejártuk egész Európát, több országban többször is voltunk, igy Ausztriában és Spanyolországban is. De sikereket arattunk a tengerentúlon az Egyesült Államokban és Kanadában és nagy sikerrel szerepeltünk Izraelben is. 2005-ig 35 alkalommal jártunk külföldön. Szarajevóban pld. a háború után első alkalommal megrendezett Nemzetközi Színházi Fesztiválon – ahová 60 együttest hívtak meg – elhoztuk a Fődíjat. De Nagydíjat nyertünk Romániában is.

A több mint két évtized alatt a színház fizető nézőinek száma jóval meghaladta a 90%-ot. Volt olyan előadásunk is mint a Velencei kalmár, amelyre jegyüzérek árulták a jegyket. Nagyon sok előadásunk meghaladta a 100-as szériát. A teljesség igénye nélkül néhány előadás: Leonce és Léna (ez volt Eszenyi Enikő első rendezése), a legendás Forgószínpad – az 55 év után haza látogató Perczel Zitával, valamint Lukács Margittal, Mensáros Lászlóval és Pártos Erzsivel a főszerepben, a Színházcsináló Sinkó László szenzációs alakításával, a Három magas nő és az Öreg hölgy látogatása Psota Irén felejthetetlen alakitásaival. Spiró György Honderű-je szintén sztár-szereposztással került bemutatásra (Törőcsik Mari, Sinkó László, Haumann Péter, Gera Zoltán, Újvári Zoltán), a Morusban Eperjes Károly remekelt. A sort folytathatnánk a Cigánykerékkel, a Faunnal, a Vértestvérekkel, a Piaffal, a Bunburyvel (Gábor Miklós szenzációs rendezése volt), hogy csak a legsikerültebeket említsük a józsefvárosi előadások közül. A két stúdióban a már említett Leonce és Léna és a Színházcsináló, a II.Edward, az Othello, az Alku, a Sirály, A hajlam, a Rose, a Szappanopera, a Haramiák, a Bűn és bűnhődés, a Sóska sültkrumpli, az Emberbarát, a Kvartett, az Egy őrült naplója, az Árpádház, a Caligula, a Tangó, a Csábítás művészete, a Lefelé a hegyről, a Harold és Maude, valamint Sándor György önálló estjei. A Tivoliban olyan színháztörténeti előadások születtek, mint a Velencei kalmár (ezzel nyitott a színház), az Öreg hölgy látogatása, a Honderű, a Vágy villamosa, az Amerikai Elektra, a Machbeth, a Morus, a Liliom és a Faustus.

A színház művészei a legkülönbözőbb kitüntetésekben, díjakban részesültek. A bezárást megelőző öt évben pld. 5 Kossuth-díjat kaptak. A 15 éves és a 20 éves jubileumra két gyönyörű album készült Szebeni András fotóművész képeivel. A 15 éves jubileumra készült album a 2005-évi Szép könyvek pályázatán díjat nyert. 2012. májusában a színház bezárásának hónapjában 8 olyan előadás volt a színház repertoárján, amelyek 5-13 éve műsoron voltak. Ezek mindegyike 100-, 200-, és volt olyan ,ami több mint 300 alkalommal került műsorra az elmúlt évek során.

Végül meg kell említeni a Közművelődési Pódiumot, amely Csongrádi Mária vezetésével több évtizeden keresztül elsősorban a szakközépiskolákban tartott irodalom órákat, az utóbbi évtizedben inkább a szenvedélybetegségekről (alkoholizmus, drog). E fontos előadások száma szezononként 150-170 volt.

A színházi területén végzett három és fél évtizedes munkámat mindig nagyra érétékelték. Sikeres színházvezetői munkámért 3 Miniszteri Oklevelet, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt-jét, Bánffy Miklós díjat, a magyar színházművészet nemzetközi elismertetéséért Hevesi Sándor díjat , az MNV. Zrt.-től pedig Életmű díjat kaptam.
Vissza a tartalomhoz